Legyél te is Bonca!

A fenti, 70-es évekbeli ifjúsági film központi üzenetére épült Nikolausz Krisztián grafikus méltató beszéde Oláh Lajos festő Színek, formák, hangulatok című kiállítás-megnyitóján május 15-én a közösségi ház emeleti nagytermében.

Az impozáns tárlaton a néhány akvarell és pasztellkép mellett javarészt olajjal megfestett tájak: erdőrészletek, rétek, tavak és az ember formálta környezet: elhagyott kőbánya, középkori katedrális, a várpalotai parasztnegyed házsorai, távoli falvak sziluettje jelenik meg. Hangsúlyos a Pétfürdőhöz, a Bakonyalja vidékéhez kötődő bensőséges viszony. Több portrén a művész felesége tűnik fel, amint elmélyülten olvas vagy szemléli környezetét. És valóban, Oláh Lajos alkotásai egy letűnt kor műveltségélményének visszfényei, amelyben érték volt az olvasás és a szemlélődés, érték az ódon felvidéki várfal, a szelíd őrségi bükkös, a mediterrán tengermellék parthoz simuló, zegzugos városkáinak szépsége vagy éppen a napsütötte, nyugodt terasz, mely fonott karosszékeivel ebéd utáni sziesztára, meghitt beszélgetésre, olvasgatásra csábít. Az életnek ez a leginkább talán polgárinak nevezhető módja, kultúrája mára eltűnni látszik, és éppen ettől értékelődnek fel Oláh Lajos időtlenséget sugárzó képei.

A boncaságról szólva Nikolausz Krisztián a művészet lényegét igyekezett megragadni: a mindig friss, gyermeki látásmód megőrzését, amely a technikai tudásnál is lényegesebb összetevője az alkotásnak. Mint mondta, „a festő sokféle alakot képes ölteni. Lehet precíz tudós, lehet bohém életművész vagy bravúros zsonglőr, esetleg romantikus lelkű látnok. … Varga Katalin írónő meséjében a titokzatos és derűs Bonca mutatja meg nekünk a színek, a természet, a művészet csodáját, a barátságot és a boncaság titkát.” Mindez persze éles ellentétben áll az akadémiai lexikonok nyakatekert művészet-definícióival, melyeknek megértéséhez újabb szótárakra lehet szükség.

„Eleven rajzstílusa, lendületesen nagyvonalú ecsetkezelése mindenféle művészkedő póztól mentes, friss és őszinte festészetet teremt – értékelte Nikolausz Krisztián Oláh Lajos festészetét. – Mindig a látványból indul ki, de a puszta természettanulmányon túllépve mindig meg tud mutatni valamit, ami már túl van a látványon. Valamit, ami nem látható. Egy érzést, egy gondolatot, egy hangulatot a színek, a formák nyelvén elmesélve. Finoman, nem hivalkodóan beleteszi képeibe azt a tudást, amit megtanult a természettől és remek mesterétől, Újhelyi Gábor festőművésztől.”

Angeli Katalin igazgató régi barátként köszöntötte a művészt és feleségét, a tárlatot megnyitó grafikus-művésztanárt, valamint a közreműködő zenészeket. Az esten Szalai Beatrix és Szomszéd András duója simogatta a szép számú közönség hangulatát a látványhoz, többek között Radnóti Bájoló című versének megzenésített változatával vagy a Republik együttes Erdő közepében című dalával.

A kiállítás június 17-ig látogatható hétköznapokon a közösségi ház nyitvatartási idejében.